Hol az utam?

Vajon hol az utam, melyen járnék én most? Elveszett, vagy csak én nem látom, nem hiszem, nem érzem? Sokszor megtorpanok, mikor már úgy érzem épp haladok valami felé, mégis elbizonytalanodom. Aztán jön egy "löket" és megpróbálom újra, vagy másként, esetleg valami mást. Viszont szinte mindig az fordul elő, hogy mielőtt már a célegyenesben érzeném magam, újra valami lehúz és hátat fordítok. Aztán csak azt érzem, hogy megint hiába való volt a próbálkozás, a nagy nekiveselkedés. Mintha mindig és mindig ugyan oda csúsznék vissza. Mitől is lehet ez? Talán túl sok terhet cipelek még? Túlságosan hagyom magam befolyásolni a környezetem által? Túl sokat adok mások véleményére?
Lehet, hogy igen egyszerű lehetne a képlet! Odafigyelni magamra, csak magamra, és bízni mindabban, amit érzek. Cselekedni és nem kételkedni, tenni amit a szívem diktál. Mindenféle kritika és felesleges gondolkodás nélkül! Mert ha meg sem próbálom a célt elérni, ha ki sem próbálom, hogy lehetséges-e, akkor sosem érek oda. Sosem tudom meg, hogy képes vagyok-e rá! 

Milyen lehet az az érzés?