Írni újra volna jó

Írni újra, ó Istenem kéne írni újra, úgy ahogy sohasem. Elvégeztem én mindazt mit kellet,  de vár még rám sok minden. A bizonytalanság megbénít és összezavar, csak magamra számíthatok és rád egyedül. Írni kéne újra, mint régen, mi tán még sosem volt, sohasem. Szüntelen vágyakozás mi létezik bennem. Meghallom lelkem sóvárgó hangját, de valami visszatart még mindig. Szüntelen. Bűnbe esvén éltem én életem hisz magam megtagadtam szüntelen. Bűnt vállaltam magamra, mi nem is enyém volt azt hiszem. De felébredtem én évezredek álmából és kértem Istent segítsen nekem. Hogy elmehessek oda, hol rég nem jártam már, az igaz otthonba, mi annyira vár. Írni kéne újra, de úgy rendesen. Nem csak hallgatni szüntelen. Lelkem fájó hangját sem hallom már rendesen, hisz elfeledtem, mit megtanultam egyszer rendesen. Mi az ok mi visszatart még oly erősen. Meglelni a választ csak ez számít most nekem. Tegyétek meg helyettem, kérlek titeket, mert egyre fáradok és hitem meging néha, azt hiszem. Sóvárgok, hogy hozzátok jussak és érezzem az erőt, mit tápláltok belém szüntelen. Szükségem van rátok, azt hiszem. Legyetek újra itt velem, kérlek titeket kedvesen. 

Döntés

Döntések, melyek rajtunk múlnak. Döntések, melyek tőlünk függnek. Melyek a jövőnket szolgálják, értünk vannak. Melyeket csak mi hozhatunk meg. Melyek a mi célunkat szolgálják.
De amiket nehéz meghozni, nehéz dönteni, a végső szót kimondani. A döntésért mi felelünk, a következményeket nekünk kell viselni.
Van jó megoldás? Létezik jó döntés? Dönthetünk-e egyáltalán rosszul? Kérdés ez egyáltalán? 

Dilemmázunk perceket, órákat, heteket vagy akár éveket is. Dilemmázunk feleslegesen, ahelyett hogy döntést hoznánk azonnal és lépnénk, de rögtön. Hogy a döntés valóban a miénk legyen.
Hisz az első lépés az igazi, az mutatja a valós irányt, ami nem csal meg minket. Mert tiszta és igaz, felesleges agyalás és érzelmi gabalyodás nélküli. A tiszta valóság.
A döntést meghozni nem könnyű. Mert mi van, ha mégsem jól döntöttünk. Ha nem szolgálja senki életét?  Ha másoknak nem tetszik? Vagy ha ítélkeznek miatta felettünk? Esetleg másokat kirángatna a komfortzónájából? Vagy épp minket? Ezek mind tragédiák? Számunkra biztosan. Az egonk számára biztosan.
Ha hagyjuk magunkat! Ha hagyjuk, hogy a legjobb elképzeléseinket a merevségünk miatt elfelejtsük. Ha az álmainkat félelemeink miatt nem valósítjuk meg. Ha a terveinket befuccsolni hagyjuk néhány félrecsúszott gondolat miatt.
Ha hagyjunk, magukra vessünk. A MI DÖNTÉSÜNK!

https://www.youtube.com/watch?v=0bx7blXygrc

https://www.youtube.com/watch?v=FYa0mzUW_Fs