Én másként szeretlek téged, bocsájtsd ezt meg nekem.
Szívem érzi, mondanom kellene ezt neked, de nem teszem!
Félek, hogy nem lelkeddel hallanád ezt meg tőlem.

Nem tudnád, hogy nem bántanálak meg.
Te másként szeretsz engem, megbocsájtom ezt neked.
Szívem érzi, nem tudod ezt még magad sem.
Lelkem tudja, hogy szíved nem érzi még ezt.
Ki szívével szeret, ki pedig testével, elméjével.
Mondanám néked az igazságot, de felesleges.
Az igazságot csak magunktól fejthetjük meg.
Mások szava hasztalan, hisz csak saját szívünkben ébredhet igaz érzelem.
Talán majd te is ráébredsz egyszer kedvesem.
És érezni fogod, mit én súgnék most te neked.
Nem tudom meg tudlak-e várni ezen életben. Oly nehéz ez én nekem.
Siettetnélek, de nem lehet. Így hát hagylak csendesen. És szenvedek.

Ha nehéz élni, meghalni is az lesz! 

VALAMI ELLEN ÉS NEM PEDIG VALAMI MELLETT KÜZDENI, TELJES KUDARC!

Újabb mérföldkő

Kedves lágy szellő, mely a réten ás suhan.

Finom kis sugallat, mely fejemben kerekít szélvihart.

Bolondos gondolat, mit el kéne felednem, 

Hamar túl lennék rajtad én, bárcsak kiengedném.

Tudom a fájó szót,  tudom a szélvihart,

tudom a sebes szélt, de mégis itt maradt.

Kell-e ez nekem, magamtól kérdem én.

Hisz oly sokat cipeltem, s csak fájdalom, mi megmaradt.

Sebes szél, ki gondolatnál is gyorsabban szárnyalsz, 

hozz nekem vigaszt, és akkor lelkem majd megnyughat.

Kikeleti tavasszal életem felbolygat,

de kellemes napsugár, mi én nékem most vigaszt ad.

Maradok csendben én, hogy gondolat' meghalljam,

Szívemnek legmélyén szunnyadt, most felhozom. 

Kiteszem te eléd, pőrén és csupaszon,

Tálcán, mit kínálok, tőlem azt elfogadd.

Kérlek, hogy simogass, ne bánts, csak simogass.

Szavakkal gyere be hozzám, s tárd ki a szívemet.

Aztán maradj ott mindig,

mert magányos szívemre csak te hozhatsz enyhülést.

Viruló, viruló tavaszi napsugár, 

hozd vissza én nékem, mit oly régen vágyom már!

A PROBLÉMÁK ELŐL NEM ÉRDEMES ELBÚJNI, ÚGYIS ÚJRA MEGTALÁLNAK!

Egészség, szépség testben és lélekben

Kezdésképpen jól kiadom magamból bosszúságomat. Ugyanis bosszankodom napok óta magamban és nem tudtam még helyre tenni magamban bosszúságom okát. Magamban hordozom, őrlődöm, keresve a megfelelő választ. Tehát neki kell álljak írni, hogy gondolataim rendeződjenek és kifejezést nyerjenek.

Minap egy hozzám közel álló személy bizonyos történések és beszélgetések után az mondta nekem, hogy "MIT ÉR AZ EGÉSZSÉG, HA NINCS PÉNZEM!" 

Én úgy gondolom, hogy maximum fordítva lehetne feltenni a kérdést, és talán akkor helytálló lenne. Persze annyira felbosszantott ez a kijelentés, hogy elborult tőle az agyam és megfelelő választ akkor és ott esélyem sem volt adni. Azóta érlelődik bennem az eset és most már ideje kicsit helyre rakni. Vajon hogy lehet idáig eljutni, és egyáltalán mi értelme van az ilyen felfogásnak? Számomra ez érthetetlen. Hisz már csak, ha a hobbijának tud szánni az ember pár órát, már azért is megéri egészségesnek lenni. De ha megfelelő életkörülmények között, szerető családtagokkal körülvéve tengethetjük életünket, akkor már úgy érzem, hogy igazán nem vélekedhetünk így. És ez nem múlik máson, mint hogy szemléletet váltunk, gondolkodásmódot cserélünk és keresünk egy-egy olyan mozzanatot, embert, eseményt az életünkben, amiért érdemes egészségesnek lenni és életben maradni.

  Ezt a felfogást egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.

Hisz ha vállaltuk, hogy életet teremtünk magunknak, életet teremtünk gyerekeinknek, unokáinknak és vállaltuk, hogy velük együtt éljük meg ezt az életet, akkor nincs jogunk arra, hogy feladjuk. Nincs jogunk hozzá, hogy egyszer csak kiszálljunk, és az mondjuk, hogy bocs, de nekem ehhez már nincs kedvem, sem erőm.

Senkit nem kérhetünk meg, hogy élje tovább helyettünk az életünk, vagy hogy oldja meg azokat az életbeli- vagy egészségügyi problémánkat, amivel mi már nem tudunk megbirkózni. Hisz ez nem lehetséges. Mindenki saját magáért felelős. Viszont rengetegen esnek abba a hibába, hogy még a felajánlott segítségből sem nagyon kérnek. És ez az, ami engem igazán felháborít. Tele vagyunk lehetőségekkel, módszerekkel, csak KI KELL NYITNI A SZEMÜNK ÉS SZÍVÜNK! Lehetőséget kell látnunk olyan dolgokban is, amikre eddig nem voltunk nyitottak és nem tudtunk vele azonosulni. A szívünkre kellene hallgatnunk és elfogadnunk az a segítséget vagy lehetőséget, amit elénk kínál az élet.

Felbosszant az is, ahogy az emberek nagy része csak úgy éli az életét, mert ez így szokás, vagy mert más is így csinálja és nem mondta senki, hogy másként kellene. Felkelünk reggel, behabzsolunk gyorsan valami ételnek nevezett akármit, bedobjuk a gyerekeket az oviba, iskolába és elmegyünk robotolni jó esetben csak napi 8 órát és fáradtan haza érve senkihez és semmihez nincs türelmünk. Mindeközben pedig elmegy az élet mellettünk, anélkül hogy igazán látnánk vagy megélnénk azt. Hogy mihez vezet ez? Szerintem az emberek nagy része tudja. Egy idő után széthullnak a családok, tönkre mennek baráti viszonyok, elveszítjük egészségünket, és ami a legrosszabb, az életbe vetett hitünket.

És hogy miért is "Egészség, szépség testben és lélekben" a címe ennek a kis szösszenetnek: számomra egyre fontosabb szerepet tölt be az egészséges életfelfogás, egészséges életmód életem sok területén. Az elmúlt években, ha nem is teljesen, de nagy részben gyökeresen változtattam meg elsősorban a felfogásomat ezzel kapcsolatban. Majd persze a tettek is követték mindezt egész jelentős módon. Mert ha minél többet figyelünk oda egészségünk javítására és fenntartására, akkor a hatás nem marad el. Ha minél többet foglalkozunk a külső és belső egészségünkkel, annál inkább szépülhetünk testben és lélekben.

Kérlek titeket emberek, foglalkozzatok azzal, ami a legfontosabb az életetekben. 

Nekem!

Csendesedj le drága szív,

kapcsold ki az észt mi hív.

Meglátod majd elvezet,

a helyre, mit tervezett.

És ha egyszer megleled,

akkor se ülj, szembesülj.

Végezd el mi szükséges, 

s haladj tovább legbelül.

Szárnyalj drága, most repülj,

tiéd az ég egyedül!