Belső sugallat

Mikor egy olyan feladat elé érkezünk, amely esetleg számunkra kissé nehézkesnek vagy megoldhatatlannak tűnik, mit teszünk ilyenkor? Ha valaki nem rendelkezik kellő önbizalommal (mint például én), nem veszi észre az első sugallatot, melyet szívében nyugvó lelke súg. Elkezd rögtön agyalni, végtelen hosszúra fűzi a gondolatai szálait és eljut oda, hogy teljesen bele bonyolódik saját értelmetlen erőfeszítésébe. Ilyenkor esély sincs arra, hogy visszatérjen és felidézze a legelső gondolatot, mely megadná a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldást. Miért is tesszük ezt? Mondjuk csak azért mert félünk, hogy mások ítéletet hoznak felettünk és azt nem tudnánk elviselni. Vagy egyszerűen csak elhitetjük magunkkal, hogy mi erre nem vagyunk képesek. Esetleg bele vagyunk ragadva egy élet helyzetbe, amiből nem tudunk segítség nélkül kikeveredni. De az is lehetséges, hogy belénk nevelték.
Mit tehetnék ilyenkor? Hogy ezt az állandósult állapotot megszüntessük, változtassunk rajta. 
Lehet esetleg szakemberhez fordulni, aki bizonyos összeg fejében segítséget nyújthat. ( Itt jegyezném meg zárójelben, hogy én klinikai pszichológust nem választanék, mert ők hasonlóan működnek, mint a többi orvos is. Tehát a fizikális jeleket kezelik, de nem kutatják fel az eredeti, lelki okokat, tehát azokat nem is kezelik.)
Vásárolhatunk könyveket, zenei CD-ket, melyek gyakorlatokat tartalmaznak, vagy a tudatalattinkra hatnak és ezzel kényszerítenek úgymond a változtatásra.
De a világ háló is tele van mindenféle erre irányuló megoldásokkal.
Ami a lényeg ezzel kapcsolatosan szerintem, az az hogy saját magunknak kell megtalálnunk a megfelelő választ és azt alkalmazni is. Hisz minden csak rajtunk múlik és csak a gyakorlatban használt dolgok hozzák meg a kívánt hatást. Tehát ha úgy érezzük, hogy találtunk egy jó lelki terapeutát, akkor keressük fel. Ha veszünk egy ilyen témával kapcsolatos könyvet olvassuk el és alkalmazzuk.
Számomra nagyon jól bevált a meditálás is. Amikor valóban el tud lazulni az ember egy csendes, nyugodt helyen és nem foglalkozik semmi külső tényezővel. Ilyenkor valóban el tud csendesedni az elme és rá lehet koncentrálni egy egész más világra. Nem ördöngösség ez sem, csak meg kell tudni tanulni kikapcsolni.