Még hogy nincs miről írnom?!

Nagyon rég nem írtam, nem is igazán próbálkoztam. Úgy GONDOLTAM, hogy nincs miről írnom, nincs téma. Nem is álltam neki, meg sem próbáltam. Gondolván, hogy nekem elfogyott a témám, amit kifejthetnék.

Eredetileg saját magam megsegítésére kezdtem a gondolataim, érzéseim papírra vetését. Azt éreztem, hogy ha kifejezem magam ilyen módon, akkor sok minden magától megoldódni látszik. Egyszerűen a lelki érzelmeimet felismertem és kiadtam magamból. Igen jó módszer, mondhatom. Mikor kesze-kusza volt az életem és szinte semmire nem találtam elfogadható választ, vagy amikor már jó néhány igazsággal és valósággal tisztában voltam és ezt szerettem volna másokkal is megosztani, akkor vált be igazán és élvezettel írtam ki magamból minden gondolatot. Jó probléma megoldó módszer.

Mégis, egy ideje nem éreztem késztetést, vagy csak nem vettem észre (inkább)azt, hogy kifejezni valóm volna. Gondoltam kifogyott belőlem minden közölni valóm magammal szemben. Vagy talán kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá vált az életem és jómagam is, ezért kinek van már szüksége terápiára. Legalábbis ezt mondatta velem az eszem. 

Aztán minap részt vettem egy előadáson. Egy kortárs férfi színész spirituális útra tévedt, és ezt papírra vetette. Esténként gondolatait bepötyögte a billentyűzeten és egyszerűen a naplóját könyv formájában kiadatta. És ezzel kapcsolatosan tartott egy ún. előadást, duma estet.
Na, gondoltam, ezt nekem meg kell néznem, hallgatnom. Ha ennek a fickónak van írni valója, arra én kíváncsi vagyok. Fogalmam sem volt eddig egyébként, hogy megtérni próbálkozik csórikám, de nem is csoda, hisz nem igen vagyok tisztában a mostani "celeb élettel".

Az előadás előtt rögtön megvettem a könyvet, azonnal el kezdtem lapozgatni, olvasgatni. Első olvasatra semmi különös, tulajdonképp bárki írhatta volna. Semmi egyéb a könyv, mit hogy a fejéből kipattant gondolatokat, azonnal kivesézés nélkül leírta. És ezt mindenféle moderálás, cenzúrázás, igazgatás nélkül kiadatta.

Na de hát erre ki nem képes? Hát ezt én is tudom!!! Nem nagyképűségből, de valóban. Aki egy kicsit is képes arra koncentrálni, hogy ne agyaljon, csak írjon, az igen is tud bármikor írni. Én is! De ehhez el kellett mennem meghallgatni egy ilyen előadást, hogy leessen a tantusz. Hogy egyértelművé váljon, hogy dehogy nincs miről írnom, dehogy nincs mondani valóm. Maximum nem világ megváltó gondolatok, amik mondjuk egy guru fejében születnek meg. Én egyszerűen csak magamat tudom kiírni!

Tehát újra kihegyezem pennám és megosztom magammal gondolataim, amikor csak lehet.