Írni újra volna jó

Írni újra, ó Istenem kéne írni újra, úgy ahogy sohasem. Elvégeztem én mindazt mit kellet,  de vár még rám sok minden. A bizonytalanság megbénít és összezavar, csak magamra számíthatok és rád egyedül. Írni kéne újra, mint régen, mi tán még sosem volt, sohasem. Szüntelen vágyakozás mi létezik bennem. Meghallom lelkem sóvárgó hangját, de valami visszatart még mindig. Szüntelen. Bűnbe esvén éltem én életem hisz magam megtagadtam szüntelen. Bűnt vállaltam magamra, mi nem is enyém volt azt hiszem. De felébredtem én évezredek álmából és kértem Istent segítsen nekem. Hogy elmehessek oda, hol rég nem jártam már, az igaz otthonba, mi annyira vár. Írni kéne újra, de úgy rendesen. Nem csak hallgatni szüntelen. Lelkem fájó hangját sem hallom már rendesen, hisz elfeledtem, mit megtanultam egyszer rendesen. Mi az ok mi visszatart még oly erősen. Meglelni a választ csak ez számít most nekem. Tegyétek meg helyettem, kérlek titeket, mert egyre fáradok és hitem meging néha, azt hiszem. Sóvárgok, hogy hozzátok jussak és érezzem az erőt, mit tápláltok belém szüntelen. Szükségem van rátok, azt hiszem. Legyetek újra itt velem, kérlek titeket kedvesen.